A SUPERMOTO TÖRTÉNELME

Ha a motorosok között felmerül a téma, örök vita dúl a soha el nem dönthető kérdésről, nevezetesen arról, hogy a motorsportnak melyik ágazata az igazi, melyik kíván nagyobb felkészültséget, bátorságot és melyik ág képviselője képes legyőzni a másikat a saját és a másik sportágában.

Ezt a kérdést úgy 25 évvel ezelőtt Amerikában úgy próbálták megválaszolni, hogy először a gyorsaságis versenyzőket hívták meg egy iszonyúan gyors, a salakpályához hasonló, de legalább 1000 m hosszú, döngölt földes oválpályára, aztán a crossosokat csalták a pályaversenyzők a stadionokba, de az igazi megmérettetés egy minden motoros ágat megérintő, minden versenyzőnek más környezetet jelentő, de saját sportágához kissé közelálló versenyzési forma kitalálása lett volna.

A sok próbálkozás után született meg a megoldás: gyorsasági versenyzésre átalakított, méregerős crossmotorral, slick gumikkal és fánkostálnyi féktárcsákon nyolcdugattyús fékekkel, olyan pályán melynek 70-80 %-a aszfalt (gyorsasági) 10-30 %-a föld, melyen legyen 1-2 ugrató vagy asztal (cross) de a kemény föld szakaszon jó ha van gyors, nyújtott forduló (salak) és nem megvetendő, ha a szilárd pályán a tükör simaságú aszfalt időnként, rövid szakaszokban betonra, makadámra vagy bármi más lehetetlen burkolatra (enduro) változik.

És ezután, rövid vajúdási idő múlva, megszületett az új szakág: a SUPERMOTO.

Ez az őrület először Amerikában késztette őrjöngésre a motorversenyzők legjobbjait, később az óceánt átúszva, Franciaországban kötött ki, majd rövid idő múlva, fertőző betegségként terjedt el Nyugat-Európában. Hogy néhány példát említsünk- Franciaországban 10 év alatt 2000-nél több lett a hivatalos licences supermotós versenyzők száma, Svájcban a hat éve hivatalos sportágban 400-ban limitálták a licencek számát, mert több versenyzőt nem tudnak foglalkoztatni és a nézők száma, az esős versenyeket is beleszámítva , átlagosan 6000 fő. Olaszországban 2000-ben írták ki az első kupasorozatot és az idén már regionális bajnokságokat kell kiírni, mert 1000 körül lesz a versenyzők száma.

Hazánkban 2001 volt a sportág hivatalos születési dátuma, és a motocross szakágon belül jött létre. 2002-ben közel 80 versenyző vett részt a bajnoki versenyeken, és a sportág 2003-ra önálló szakággá vált. 2004-ben új dimenziót nyitott a quadok felvétele a versenyzésbe. 2005-ben öt szóló motoros kategóriában és két quad kategóriában vehetnek részt tudásuktól és gépük teljesítményétől függően a versenyzők.

Mi a titok? Látszólag nagyon egyszerű.

A verseny rövid, jól belátható pályán zajlik és nagyon látványos.

A sportág „kortalan”. A kifáradt crossozó ugyanúgy élvezheti, mint a még rutintalan gyorsaságizó.
Viszonylag olcsón lehet versenyezni.

És még egy nagyon fontos szempont - aki egyszer belekóstol, rövid időn belül igazi versenyzőnek érezheti magát.

Bár a gyorsasági versenyzés nagyon közel áll az utcai motorozáshoz, az igazi versenyzéshez nagyon kevesen jutnak el. A gyorsasági motor ára milliókban mérhető, és a versenyzés olyan pályákhoz van kötve, amiből kevés van (legalábbis Magyarországon).

Akinek a cross tetszik, jó edzői segítséggel is csak egy-két év múlva kezdi sejteni, hogy mire is képes az alóla kitörni akaró gép és halálfélelem nélkül gurulhat le a siratófalon.
Ezzel szemben aki supermotózni akar, egy kevés gyakorlás után, már az első versenyen azonos pályán motorozik a menőkkel és a versenyt kisebb-nagyobb nehézségekkel teljesíteni tudja - motorversenyzővé vált.

A legjobbak mögött persze komoly versenyzői múlt áll, bajnokságokat nyertek korábban a motocross vagy a gyorsasági szakágban, de a siker kapuja mindenki előtt nyitva áll.

MagyarMotocross Rajongók Klubja